Ezen a fotón egy étterem konyhájának csempéjét és falát láthatjuk (a munkaasztal mögötti, elhanyagolt felületeket).

Nem szép látvány! Az asztal feletti rész aránylag jól karban volt tartva, nagyjából naponta le volt takarítva. De az asztalt nem mozdították el sajnos mindennap. Látszik, hogy alaposan el volt szennyeződve a csempe és a padló is.

Ez nem megengedhető egy éttermi konyhában, ahol akár több száz vagy több ezer embernek készül étel. Ha ez a hanyagság valamilyen fertőző betegséget okoz, akkor az komoly veszteség lehet a vállalkozásnak.

Ezért nagyon fontos az, hogy rendszeresen, szükség esetén napi alapon elmozdítsuk ezeket a munkaasztalokat, kitakarítsuk alaposan, a nem látható helyeken is. És bár vannak olyan konyhák, ahol nem könnyítik meg a takarítók dolgát, és ezek rögzítve vannak. De ebben az esetben is meg kell oldani a tisztán tartásukat.

Esetünkben az asztal szerencsére könnyen elmozdítható volt, de ebben a konyhában is találkoztunk olyan berendezéssel, amelyet csak nagy nehezen, bebújva alá értünk el.

Az eredmény pedig nem csak esztétikus, hanem higiénikus is. :)

Sajnos gyakran előfordul, hogy egy takarítót kicsit lekezelően "csak" egy takarítónak vesznek. Pedig ez nem így van! Itt egy egészségmegőrző személyről is van szó, aki a munkája által gondoskodik arról, hogy fertőzésmentes legyen a terület.

A takarítói szakma presztízse nem túl jó, a szakma maga sokszor le van értékelve. Pedig létfontosságú munkát végez – egy étteremben pedig kifejezetten!

Fontos, hogy megértse ezt egyrészt az a személy, aki ilyen munkát végez, másrészt azok, akik ezen dolgozók munkáját, a tisztaságot és a higiéniát élvezik.

Hiszen mi, takarítók munkánkkal arra törekszünk, hogy egy szebb, tisztább világban éljünk! :)

Püsök Ferenc
Tisztítás-technológiai szakember
Tisztítás-Technológiai Tudományok Intézete gyakorlati oktatója

Munkahelyünkön számtalan olyan eszköz van, amelyet napi szinten megérintünk. Sőt, olyanok is, amelyeket nem csak magunk, hanem kollégáink vagy éppen ügyfeleink is. Úgymint egér, billentyűzet, monitor, tollak, ceruzák, de akár nyomtató, szekrények, kapcsolók...

A higiénia fontos része, hogy ezeket tisztán tartsunk.

Mivel rutinszerűen nyúlunk hozzájuk nap mint nap, észre sem vesszük, hogy mennyire koszossá tudnak válni!

Sokan sajnos akkor sem tisztítják meg ezeket az eszközöket, miután "megöröklik" egy korábbi munkatársuktól.

Tipikus példa erre a billentyűzetünk. Vannak olyan irodák, ahol nincs külön helyiség az étkezésre, vagy a konyha éppen túl kicsi, így az irodisták a helyükön ebédelnek, reggeliznek. Ezáltal a billentyűzet könnyen zsírosodhat, belekerül morzsa, észrevétlenül belefröccsen egy kis kávé...

Van, ahol figyelmet fordít erre a takarító, de sűrűn találkozunk olyan irodákkal, ahol ez bizony egy erősen elhanyagolt terület. Amikor átvesszük egy-egy új terület takarítását, bizony néha égnek áll a hajunk, hogy milyen állapotok uralkodnak.

Sajnos, a takarítóknak nem mindig van ez eszükben, vagy nincs is idejük, kapacitásuk arra, hogy ezt megcsinálják.

Mondanunk sem kell, hogy mindez nem csak esztétikailag, hanem higiénia szempontjából is fontos! Maguknak a munkatársaknak is érdemes ügyelniük erre.

Ugye mennyivel szebb látvány a lenti billentyűzet? :)

A PVC egy nagyon jókis, strapabíró anyag, viszont egy dolgot nagyon nem bír, méghozzá a klóros tisztítószereket!

Pedig napjainkban sajnos elég elterjedt az, hogy Domestos-szal vagy egyéb klóros tisztítószerrel dolgozunk, mert az nagyon jól fertőtlenít. Ez igaz: valóban fertőtlenít. De nem napi takarításra való, és főleg nem PVC-re!

Hogy miért? A polivinil-klorid (PVC) egy három komponensű anyag. A PVC "C" betűje, a klór, teljesen el tud vegyülni a tisztítószerben lévő klórral, és ezért a napi szintű felmosásnál lassan kioldódik. És már nem PVC-nk lesz, hanem csak PV-nk, és így kapunk egy porózus, szinte szivacsos anyagot. A harmadik összetevőt pedig menet közben pótolni fogjuk kosszal. Kosz pedig minden felmosás után marad valamennyi, amely ezekben az apró kis pórusokban (amelyből előzőleg kioldottuk a klórt) megmarad. Így egyre koszosabb felületet kapunk.

Az a takarító pedig, aki kevéssé képzett kémiából, mit lát? Hogy egyre csak koszolódik a padló! És mit csinál? Tesz hozzá még több tisztítószert, amivel hibásan még több klórt adagol hozzá! Így az még azt a kevés klórt is kioldja belőle a PVC-nkből, ami benne maradt. Ezáltal a felület megintcsak porózusabb lesz, és egyre több szennyeződés megy bele.

A burkolatfelújításnál ezeket szoktuk mi helyrehozni felületkezeléssel. Első lépésként csinálunk egy nagyon komoly alaptisztítást, amivel jó alaposan kitisztítjuk a pórusokat. Ezzel kapunk egy úgynevezett nyitott pórusú burkolatot. Ezt kell nekünk utána különféle védőrétegekkel, impregnáló anyagokkal pótolni.

Ami általában a gyártó által javasolt, az a három réteg, de előfordult olyan eset, ahol a nyolcadik rétegnél sem láttunk semmilyen javulást. Annyira porózus volt már a PVC, hogy szó szerint elszívta az összes védőréteget. Valahol a kilencedik-tizedik rétegnél kezdett megjelenni egy kis fény, és talán a tizedik réteg lett jó. De talán tizenegyediket is fel kellett vittünk.

Tehát fontos, hogy a PVC napi kezelésekor nem szabad klóros tisztítószereket használni! Sima, napi felmosáshoz javasolt általános tisztítószert használjunk csakis erre a felületre. Ugyanakkor, ha valaki azt tapasztalja, hogy nagyon rosszul néz ki a burkolat, nincs meg az eredeti fénye, akkor nyugodtan keressen meg bennünket, mert tudjuk orvosolni. :)

Forrás: makulatlan.hu

Gyakran előfordul, hogy egy takarító úgy takarít, hogy miután befejezte a munkát, valójában a felület még mindig csíkos vagy maszatos marad.

Ez sajnos azt jelenti, hogy vagy a törlőkendője vagy a használt víz koszos. Így a szennyeződést az asztalról nem felszedi, hanem csak folyamatosan elkeni, ennek következtében körkörösen csíkok, foltok maradnak. Igaz látszik, hogy dolgozott vele, de nem itt nem az a cél, hogy látszódjon a munka, hanem hogy ténylegesen tiszta végeredményt kapjunk. :) A cél az, hogy az asztal, mikor letöröljük, szép csík- és folmentes legyen.

Ennek érdekében sokszor nem elég csak áttörölni egy nedves, vizes kendővel vagy akár bútorápolóval, hanem még szárazzal is szükséges átmenni rajta. Ezzel végeredményben visszaszedjük a megmaradt tisztítószert, amely által garantált a jó minőség, a szép, egyenletesen tiszta felület!

Jelenleg egy étteremről van szó, ide éjszaka járunk takarítani. A felszolgáló napközben szorglamasan minden vendég után letörölte az asztalt, de idő vagy akár szakértelem híányában az mindig csíkos maradt. Így a becsületes, szorgalmas pincérek minden éjszakára hagytak még nekünk munkát az egyéb teendőink mellé. 

Forrás:
makulatlan.hu

Ebben a bejegyzésben ezt a témát járjuk körül, megpróbálunk méllyebben betekinteni:

A lépcsőház felseprésekor nem tapadó szennyeződéseknél nagyobb szemcséseket össze tudjuk szedni (ezeket még szabad szemmel is láthatjuk), a kisebbeket viszont akaratlanul is bele vagy felverjük a levegőbe. Ezek tovább lebegnek és beszívják az emberek, illetve leülepednek a vízszintes felületeken így az ablakpárkányok, korlátok, postaládákon stb...

A porszemeknek van egy úgynevezett ülepedési sebességük. Az 1 mikronnál kisebb porszemcsék körülbelül 8 órán keresztűl a levegőben maradnak. Az 5-10 mikronos porszemek pedig 3-10 perc alatt ülepednek le. A lépcsőházakat leggyakrabban napközben takarítják, így, mire hazajönnek a lakók, azt látják, hogy megint, még mindig poros minden. Délelőtt 10-kor lett takarítva majd délután 5-6 órára pedig erre érkeznek haza. Mindemellett nem mindig szakszerűen végzik a seprést, hanem csak össze-vissza csapkodnak, a lépcsőről lesodorják a port, koszt ahonnan rögtön a levegőbe kerül. Egy padlón valójában lehet óvatosan seperni. Az is előfordul, hogy a képzetlen takarító nem fokról fokra söpri le a port, hanem a korlátok mentén a lejjebb levő szintr, majd onnan söpri össze. Ez akkor mutatkozik nagyon jól, amikor a nap besüt, és a fénynyalábban látszik a levegőben keriggő por menniysége. Olyan házakban, ahol idősebbek is laknak ez kiemelten fontos, hiszen sajnos sokan küzdenek légúti betegségekkel, mint például az asztmával, plusz a takarítónak is hosszabb távon betegségeket eredményez!

Mi lenne a megoldás?
A leghatékonyabb, ha a lépcsős területeket inkább porszívóval takarítunk. Ez nagyon sokszor nehézkes tud lenni, mert eddig csak "kábeles" porszívók voltak, a cipekedés pedig körülményes. Leggyakrabban a lépcsőházban nincs is áramforrás, mert közterület, illetve kültér. Viszont most már van nekünk modern lítiumos akkumulátorunk, amely lehetővé teszi, hogy egy háti akkumulátoros porszívóval dolgozzunk. Ezek nagyságrendileg 1 órán keresztül tudnak működni.

Jöhet a felmosás!
Ez egy másik nagy probléma. Legtöbbször csak felmossák a poros lépcsőházat, ezáltal ott maradnak a vízcseppek, amelyekben rengeteg szennyeződés található még és ahogy visszaszárad, szépen foltként, maszatként jelenik meg. A víz hatására még vízkövessé is válik a felület, amely még hamarabb is koszolódik. Ha porszívóval gondosan össze van szedve előtte a por, akkor elég csak egy enyhe nyirkos felmosás, úgynevezett. nyirkos feltörlés aminek hatására sokkal szebb lesz az eredmény, és sokkal hosszabb ideig lehet megtartani ezt az állapotot. Az ablakok sem fognak porosodni egykönnyen, több ideig maradnak is tiszták. Sokkal kevesebb a po, sokkal több fény jön be a területre, jobb a közérzet is egy kicsit, kellemesebb fényesebb a lépcsőház...

Forrás:
http://makulatlan.hu

Folymatosan frissül!

Böngészni, nyomkodni, használni ér! :-)

Ajánlom figyelmetekbe a folyamatosan frissülő "Blog" menüpontunkat, ahol számos szakmai fogásra is lelhettek...

Itt elérhetitek el az oldalt: makulatlan.hu