Ezen a fotón egy étterem konyhájának csempéjét és falát láthatjuk (a munkaasztal mögötti, elhanyagolt felületeket).

Nem szép látvány! Az asztal feletti rész aránylag jól karban volt tartva, nagyjából naponta le volt takarítva. De az asztalt nem mozdították el sajnos mindennap. Látszik, hogy alaposan el volt szennyeződve a csempe és a padló is.

Ez nem megengedhető egy éttermi konyhában, ahol akár több száz vagy több ezer embernek készül étel. Ha ez a hanyagság valamilyen fertőző betegséget okoz, akkor az komoly veszteség lehet a vállalkozásnak.

Ezért nagyon fontos az, hogy rendszeresen, szükség esetén napi alapon elmozdítsuk ezeket a munkaasztalokat, kitakarítsuk alaposan, a nem látható helyeken is. És bár vannak olyan konyhák, ahol nem könnyítik meg a takarítók dolgát, és ezek rögzítve vannak. De ebben az esetben is meg kell oldani a tisztán tartásukat.

Esetünkben az asztal szerencsére könnyen elmozdítható volt, de ebben a konyhában is találkoztunk olyan berendezéssel, amelyet csak nagy nehezen, bebújva alá értünk el.

Az eredmény pedig nem csak esztétikus, hanem higiénikus is. :)

Sajnos gyakran előfordul, hogy egy takarítót kicsit lekezelően "csak" egy takarítónak vesznek. Pedig ez nem így van! Itt egy egészségmegőrző személyről is van szó, aki a munkája által gondoskodik arról, hogy fertőzésmentes legyen a terület.

A takarítói szakma presztízse nem túl jó, a szakma maga sokszor le van értékelve. Pedig létfontosságú munkát végez – egy étteremben pedig kifejezetten!

Fontos, hogy megértse ezt egyrészt az a személy, aki ilyen munkát végez, másrészt azok, akik ezen dolgozók munkáját, a tisztaságot és a higiéniát élvezik.

Hiszen mi, takarítók munkánkkal arra törekszünk, hogy egy szebb, tisztább világban éljünk! :)

Püsök Ferenc
Tisztítás-technológiai szakember
Tisztítás-Technológiai Tudományok Intézete gyakorlati oktatója